Lakásból dzsungel - a növényezés megszállotjai
2020. szeptember 27.
Az ember befogad egy utcára tett fikuszt, esetleg ajándékba kapja, a szülei házából hozza el, aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy reggelente beszél a növényeihez, párásítót vesz, külön szobát rendez be nekik, bútorokat vásárol a tárolásukra – mert már nem néhány növényről beszélünk, hanem ötven vagy akár száz lakászöldről. Növénykedvelők otthonaiban jártunk: megmutatták a városba telepített minidzsungeleiket.
Minden jel szerint a növénytartás, vagy ahogy a hobbi művelői nevezik, a „növényezés” az év trendje a kovászos kenyér sütése és az online jóga mellett – népszerűségét főként a járványhelyzet és a tavaszi karanténidőszak hozta el. Mivel otthon kényszerültünk maradni, olyan elfoglaltságot kellett találni, ami zárt térben is kényelmesen végezhető, kitölti a baráti beszélgetések, munkába járás és szociális élet hiánya okozta űrt, és lelkileg is feltölt egy kicsit. Akinek gyerekei vannak vagy háziállatot tart, nem szenvedett annyira a fölösleges idő kitöltésével, az albérletben egyedül, vagy csak a párjukkal élőknek viszont „társaságot” jelentettek a szobazöldek, amelyek mégis többet adnak, mint egy tárgy vagy lakásdísz.
Igény a kiszámíthatóságra
Bár a szobanövényekkel rengeteg gond lehet – betegségeket kapnak el, nem megfelelőek nekik a pára- és fényviszonyok, minden előjel nélkül egyik napról a másikra kipusztulnak –, azért mégiscsak kiszámíthatóbbak, mint a koronavírus adatok és korlátozások. Amikor az ember nem tudja, hogy a következő héten bemehet-e még a munkahelyére, vagy meglátogathatja-e a családját egy hónap múlva, nagyon jó érzés, hogy legalább a frissen bontakozó új levelekre számítani lehet az alokázián. Legalább annyi biztos tudása van ilyenkor az embernek a világról, hogy ha a levélkezdemény megjelent, akkor az ki is fog bomlani.
Ismeretlenek fognak össze
A legtöbben a tavaszi karantén alatt kezdtek növényezni, én is ez idő tájt kerültem az egyik népszerű Facebook-csoportba – Fiatal felnőttek növényt nevelnek (a zárt csoport meghívásos, így „kívülről” nem látja, aki nem tag) –, és egy új világ tárult elém. Addig csak rezignáltan figyeltem, ahogy sorra pusztulnak a növényeim, egyik se bírja két évnél tovább, itt viszont komoly szakértelemmel és összetartással találkoztam. Emiatt én is kedvet kaptam ahhoz, hogy többet foglalkozzak szerencsétlen sorsú zöldjeimmel, és betartsam a csoporttagok által javallott előírásokat. Ha feltöltök egy képet a problémás növényemről, és leírom a tüneteket (barna foltos levelek, csoffadás, levélhullás), máris jönnek a kommentek, tanácsok: összefognak a tagok, mindenki szívügyének érzi, hogy megmentse Vilmát, az alokáziát.
Jordán Zsófiát, egyik dzsungeltulajdonos interjúalanyunkat is ez fogta meg a csoportban. Kapott egy extrább igényű növényt, amivel nem igazán tudott mit kezdeni, így posztolta a csoportba. Rengeteg kommentet, segítséget kapott, és azóta is bármilyen kérdéssel a többiekhez fordul először. Nagy sikernek éli meg, ha ő is tudja valamire a választ, szeret másoknak tanácsot adni.
